A blog nem neked szól. Én írom magamnak.. mert ez nekem jó. Ha bejössz, töröld meg a lábad, szőnyeg előtt vedd le a cipőd, ha nem tetszik a kanapé vagy a házigazda akkor hátra arc. Hozzászólhatsz bármihez ha nekem nem tetszik azonnal törlöm mert ez itt az én blogom.. nincs demokrácia. Igen, ilyen vagyok..

2013. május 2., csütörtök

Charlotte III

Reinard eloldozta Charlotte-t aki rögtön menekülni próbált, de szánalmas vergődését maga is szégyelte. Képtelen volt lábra állni úgy érezte mintha részeg lenne és lábai nem engedelmeskednének akaratának, végül feladta. Nem merte szemeit a férjére emelni csak lassan, vontatottan a félelemtől elcsigázva próbálta szavakká formálni cikázó gondolatait.
-Mi fog most történni..velem? Ki az a nő a másik szobában? Mikor mehetek ki innen??
-Charlotte drága, nem válaszolhatok minden kérdésére. Az biztos, hogy néhány óra múlva elhagyhatja ezt a lakosztályt. A vacsoránál a szokásos kedves mosolyát viselve ücsörög majd csendben és aztán visszatér velem ide.
-Ki akarok menni! Most!
-Hiszen járni sem tud...-mosolygott szinte atyáskodóan a férfi.- és kinn se várja nagyobb szabadság. Ne felejtse el ki ön. Nem csinálhat botrányt, de ha csinál is, kit érdekel. Szegény édesanyja is a bolondok házában élte élete nagy részét ez önnel is könnyen megtörténhet! -Reinard érezte, hogy ez betalált, most felfogja végre a felesége, hogy nincs más választása mint elfogadni kiszolgáltatott helyzetét.
-Értem, értem, azaz, kérem, tudni szeretném miért vagyok itt?? Minden hazugság, az egész életünk, mi folyik ezekben a szobákban?
-Már mondtam, mindenre nem válaszolhatok, de idővel ön előtt minden világossá válik.. vagy talán sötétté. -Reinard ismét azzal a gúnyos mosollyal lepte meg Charlotteot amit a nő annyira félelmetesnek tartott, hogy szemeit lesütve egészen összehúzta magát. Csuklóján a kötél nyomát tisztán lehetett látni, itt ott fel is horzsolta a durva len kötél amit lovak felszerszámozásához szokás használni.
-nos igen kedvesem, ezeket a nyomokat meg kell tanulni eltüntetni. Nem szeretném, ha beszélnének rólam a szolgák.-mondta szenvtelenül a férfi- most öltözzön át, a szekrényekben új, hófehér ruhákat talál, mostantól csak ezeket hordhatja.

2013. április 21., vasárnap

ne húzzad a hajamat!

Én nem értek a divathoz.. sőt nem is érdekel.. de a férfiaknál a hónaljkutya szexi, megengedhető vagy egyenesen kötelező?? Mert mondjuk, hogy a vogue (ez újság ugye??) ért a divathoz és szép jányok izmocsenkó férfiakkal való alátámasztása címlapfotón mondjuk divatos mert dior (nyomor) nyaklánc himbálódzik közben szelíden és van akinek erre áll fel.. de a hónalj kutya az divatos?? Talán nőknél nem.. férfiaknál ha nem is csupira, de azért rövidkére nyiszálni körömollóval nem-e lehetne-e?
És a hajhuziga alátámasztás előtt alatt közben vajon jó? Vagy kinek-hogy? Esetleg ez is divat kérdése?? Dior nyaklánc himbálása alátámasztás közben vajon csak vörös hajzuhatag huzigálására ösztönöz? Esetleg ha valaki nem vörös, de mert divat, vörös parókát vesz fel, az ő (pót)haját kevésbé cimbáli az izmocsenkó hónaljkutyatulaj?? És a címlapra ez a kép vajon hónalj kutyásan vagy mentesen került föl? Gondolom a fehér fal meg a vibrátor előmelegítő kézi készülék dugalj* már nem volt rajta..


*érzed azért a finom rímet a dugalj szó és a kép között ? :D

2013. április 19., péntek

Azt a büdös életit neki!!!




A zsánered??

Mi ez a hülyeség? vagy csak én vagyok elcseszett? Milyen a zsánered?? Milyen hát, okos, kedves, aranyos, beszédes és vicces.. de ha mondjuk mindennek az ellentéte és leesik a bugyim a vigyorától mi legyen?? Á, fúj, nem a zsánerem.., méghogy zsáner.. hagyjál már... 







zsánerem mert őrült szexi a hangja:)

zsánerem mert huncut a szeme..


zsánerem mert hasonlít valakire akit nagyon szerettem..


zsánerem mert cuki kis szomorú pofija van 


zsánerem mert BOLOOOOND :) 


zsánerem mert öntörvényű


zsánerem mert Ő brúszvilisz és a hangja.. :)



azt hiszem igazán demokratikus vagyok:)





Charlotte II.

Lassan tisztult ki a tudata, először a plafonon lévő tükröt, majd az ágy baldachinját látta meg. Sokáig gondolkodott, hol lehet és hogy került oda. Úgy érezte minden porcikája fáj, nehezen lélegzett és kába volt. Kényszerítette magát, hogy visszaemlékezzen az utolsó ébren töltött percére, de nem jutott eszébe semmi. Semmi, azaz semmi látvány, inkább csak érzések, illatok, Reinard illata. Reinard! Hirtelen eszébe jutott hogyan került a szobába. Fel akart ülni, de sehogy sem sikerült, a kezei az ágyhoz voltak kötve. Nem látott jól, félhomály volt és mintha fájt volna a szeme. Megpróbálta kezeit kihúzni a hurkokból de sehogy sem sikerült. Kiáltani kéne Bertiért, a szobalányáért, ám ha meglátná őt így az ágyhoz kötözve, csakhamar az összes szolgáló megtudná hogyan talált úrnőjére a lány. Mennyi lehet az idő? Hol lehet most Reinard? Mit fog tenni ha visszatér? Egyáltalán mikor tér vissza? Hol vagyok most? Melyik szobában? Ezek a bútorok, ez a függöny nem ismerős .
-Charlotte!- Reinard erős, parancsoló hangja szinte bele robbant az asszonyt körülvevő csendbe.
Fekete hajával, sötét szemeivel, magas, karcsú termetével szinte démoninak tűnt a függöny résein át beszűrődő fényben.
-Engedjen el Reinard! -maga sem értette, hogy mert ilyen határozottan megszólalni, hiszen belül remegett.
-El jön az ideje kedvesem, de előbb meg kell tennie nekem néhány apróságot.
-Mit? -hangja, akarata ellenére megremegett és ez az apró remegés elég volt, hogy Reinard arcára kiüljön az önelégült mosoly.
-Ön fél Charlotte.- láthatóan jól szórakozott a nő félelmén.
-Dehát egy ágyhoz kötve ébredtem, Reinard, kérem engedjen el!- fogta könyörgőre az asszony. Reinard elbűvölve nézte, ahogy az asszony szőke haja a szokott rendezettség helyett csapzottan az arcába lógott, kitárt karjai miatt vörös ruhája egészen ráfeszült testére, derekán a ruha összegyűrődött, alsó szoknyája egész a combjáig felcsúszott, fehér harisnyás lábán a fűzős fekete cipő kioldódott. Charlotte szokásos rendezettsége ami mindig is idegesítette most sehol sem volt és ez gyönyörű látvány Reinard számára.
-Charlotte, kérem, mondja ki azokat a szavakat, amit  ön felett a tükrön lát- mondta Reinard, szinte szótagolva, a kérem szót pedig szinte parancsolva.
Charlotte a tükörre bámult, nyakát egészen hátra feszítve, eddig nem tűnt fel, de valami vörös anyaggal a sötétben is csillogóan tiszta tükörre egy rövid mondatot írtak.. "Reinard gazda taníts engem"



2013. április 18., csütörtök

ennyit a szexuális orientációmról

Kedvenc valamilyen üzletemben beszédbe elegyedtem az egyik lánnyal, mikor kinézett a főnök asszony, és rám köszönt, eléggé meglepődtem, ugyan úgy nézett ki mint 20 éve.. csodálatosan. Halkan jegyzem meg a lánynak, "-ez a nő még mindig olyan gyönyörű, mint 20 éve.. ha férfi lennék rég elszerettem volna bárkitől.." mire a lány nevetve: -ha férfi lennél egész biztosan nem.


Charlotte

Charlotte megtanulta, a leckét. Soha többé nem megy a kastély azon részébe amit a férje saját szórakoztatására tartott fenn. Roppant kíváncsi nőszemélynek tartották és maga sem tagadta, hogy gyakran olyasmiről is tudni szeretne amihez semmi köze. A kastélyban elrekesztett emeletet nem tartotta ilyen dolognak. Nagyon is jogosnak érezte kíváncsiságát, hiszen mégis csak a férjéről és saját, keresztapjától a yorki hercegtől nászajándékba kapott kastélyáról van szó. Most mégis úgy érezte, jobb lett volna tudatlanságban leélni az életét a sötét szobákat illetően. Szőke fürtjei körbefonták vörös ruhás alakját ahogy az ablaknál állt és szomorú szemeivel a kertet bámulta. Odakinn már a lustán andalgó nyári fuvallatokat felváltotta az ősz bolond szele, néhány fa már sárgába öltözött a kastélyhoz vezető út két szélén, míg más alacsonyabb termetű növény még vidám zöld színekben ácsorgott várva a hidegebb időkre készülő, apró magokat csipegető madarakat. Hirtelen minden olyan valószínűtlennek tűnt, mintha minden, a szépen gondozott park, a kastély csodás viktoriánus homlokzata és a benne élők párizsi selymekből varrt szépséges ruhái is csak azt lennének hivatottak eltakarni amit férje, a jóságos, adakozó, mindenkivel mézédes Reinard gróf művel elsötétített szobái mélyén. Hirtelen undor lett úrrá Charlotteon, úgy érezte vissza kell mennie, le kell tépnie a fekete kárpitokat a falakról, kitárni az ablak táblákat, levegőt engedni a dohos, bűzlő szobákba de nem volt képes megmozdulni. Iszonyatosan félt Reinardtól, minden porcikája beleremegett a gondolatba, hogy nemsokára itthon lesz és a szemébe kell néznie, meg kell ölelnie és csókolnia ahogy máskor. Reinard észre fogja venni, hogy tudja. Mit mondjon? Mit tegyen? Vége van, ha sötét szemeit az övébe fúrja, tudni fogja, hogy ott járt, ha megcsókolja észre fogja venni az undort és akkor vele is azt teszi majd. Gyorsan számba vette vajon kinek is hiányozna ő ha eltűnne, a szülei három éve nem látogatták meg, gyermekkori barátaival ha egy egy levelet váltott, mióta ebbe az átkozott kastélyba jött. Nem adnak estélyeket és nincsenek barátaik, ide senki nem jön vadászni mint apja kastélyába aki idényben minden héten vadászni ment 20nál is több vendégével.
-Charlotte!
Az egész teste szinte görcsbe rándult az ijedtségtől, ahogy Reinard hangját meghallotta a háta mögött. Nyílként futott végig gerincén a félelem, a gyomra görcsbe rándult izmai megmerevedtek.. rettegett, ez nem is volt kétséges számára, bár sosem érzett még ilyesmit. Megfeszített háttal igyekezett levegőhöz jutni, de csak alig sikerült. Ijedtében szinte megpördült, hatalmas kék szemeivel oly ijedten nézett Reinardra, hogy az rögtön tudta, Charlotte felfedezte az ő kis titkát.
-Reinard, máris hazaért, örülök, azonnal hozatom az ebédjét. -maga sem értette mit zagyvál, hiszen alig múlt 10 óra.
-Köszönöm kedvesem, de még nincs itt az ideje. Mivel foglalatoskodott míg nem voltam itthon? Látom szépen halad a hímzéssel amit tegnap kezdett.- valójában egyetlen liliomot sikerült csak Charlottenak kihímeznie, rém utálatos tevékenységnek tartotta az ilyesmit, sosem értette miért kellene ehhez értenie de elfogadta, hogy a hímzés ugyanúgy része egy nő életének, akárcsak a férfiakénak a fegyverhasználat.
Reinard közelebb lépett hozzá és bár értette ő jól, miért hátrál hirtelen egészen az ablakig felesége, ő egészen közel ment, szinte az ablakhoz nyomta testével. Az asszony alig ért a mellkasáig, riadt szemeivel Reinad arcát kutatta, de semmilyen érzelmet nem látott sem a fekete szemeken, sem a markáns arcon. Átfutott benne a gondolat, hogy látott-e már egyáltalán érzelmet ezen az arcon. A férfi tekintete szinte elviselhetetlen volt, égette Charlotte bőrét és szemein át mintha az egész lelkét átjárta volna ez a tekintet, mintha gondolatainak minden kis zugát kivizsgálhatta volna csupán egy pillantása alatt. Az asszony szabadulni próbált, először jobbra indult el, de Reinard nem engedte, majd balra próbált lépni, de a földig érő, súlyos függöny és Reinard keze útját állta.
-Hová menne kedvesem? -megérezte a nő rettegését és ennél jobban semmi nem izgatta, ő mostmár vadász és Charlotte menekülő vad.
-Leülnék, kissé szédülök. -nyöszörögte Charlotte
-Szédül?!  Szédül?! -sziszegte Charlotte arcába Reinard- hát akkor üljön le kedvesem, talán szorítja a fűző.
Charlotte elbotorkált az első hatalmas karos fotelig és szinte bele zuhant. Reinard kedvét lelte a látványban ahogy felesége küszködik a félelemmel és szinte alig kap levegőt rémületében. Büszkeséggel töltötte el, hogy ő okozta ezt.
-Nos Charlotte, mindketten tudjuk, mivel töltötte délelőttjét -Charlottenak fel se kellett emelnie tekintetét, a szavak úgy gördültek le Reinard ajkáról, hogy abból tudta, a férfi mosolyog, sőt már már nevet, kineveti őt és az ő félelmét. Hirtelen izzadni kezdett és elsápadt, az arca hófehérré vált majd elájult. Utolsó emléke Reinard sötét tekintete, aki igazán dühös volt, hogy Charlotte igen gyenge idegrendszere ilyen hamar véget vetett az ő szórakozásának, pedig épp kezdett izgalmassá válni. Felkapta az ájult nőt és szinte futott vele a fekete szobák felé, ahol minden kényelmet és fájdalmat megadhat az asszonynak amire -Reinard szerint igazán szüksége van- a szalonból, az előcsarnokon át a hatalmas lépcsőkön fel egészen a második szintig és ott balra, fekete ajtó, két zárral, retesszel, keze sem remegett meg ahogy az asszonyt cipelte, egy kézzel nyitotta a zárakat, sietve lépett be és reteszelte az ajtót. Charlotte ebben a pillanatban felnézett, megismerte a   folyosót, a csupa fekete és ezüst kárpitot, Reinard arcát a sötétben is jól látta, annak tekintete, szinte átszúrta a bőrét.
-Reinard -nyöszörögte, majd újra elájult. A férfi szerette mikor ilyen könyörgő hangsúllyal mondták ki a nevét.

2013. április 17., szerda

ritmus..

Miért gondolom, hogy egy dobosnál nem is lehet jobb szerető?

Méltatlanul kevés szót kap a szexel kapcsolatban a ritmus. Beszélünk a pózokról, az érzésekről, a hangulatról, környezetről, kis perverzek a kellékekről is, de ha úgy igazán belegondolsz, jó szerető csak az lehet akiben van ritmus.




Kiddy után szabadon: Ági (dugnám Caro Emerald dobosát*!!!)


*van egyáltalán neve??? 2órás google böngészés után se lelem

UPDATE:

Caro dobosa Stefan Kruger !! ééés blogja is van:) 
éés Kép is van: 

hmm.. 

Ági (dugnám Stefan Krugert !!) 

köszi Rékám :)



Beszélgetés töredékek

L.L : -nézegettük Ferivel az osztályképet egyszer csak Feri megszólal: "L.L hol a karod??? "
Én: -naés, hol akartad?


kezdjük akkor:)

Ági vagyok. 30 meg egy kicsi és 100 meg egy kicsi (ez utóbbi nem a korom). Van férjem meg gyerekeim, házam (félig már a banké) meg autóm (cég nevén).. rendelkezem még néhány tárgyal és képességgel... van amire büszke vagyok (empátia) van amire kevésbé (kapaszkodás nélkül küldöm el a picsába aki felidegel) Nem csak hiszem hanem tudom, hogy engem személy szerint nagyon szeret Isten úgy ahogy vagyok.. mert hát ő teremtett, csak tudja mit csinált, senkit sem szokott csak úgy bepottyantani a világba, hogy majd csak jó lesz valamire.
Röviden ennyi.. aztán majd megismersz.. ha akarsz.