Charlotte II.

Lassan tisztult ki a tudata, először a plafonon lévő tükröt, majd az ágy baldachinját látta meg. Sokáig gondolkodott, hol lehet és hogy került oda. Úgy érezte minden porcikája fáj, nehezen lélegzett és kába volt. Kényszerítette magát, hogy visszaemlékezzen az utolsó ébren töltött percére, de nem jutott eszébe semmi. Semmi, azaz semmi látvány, inkább csak érzések, illatok, Reinard illata. Reinard! Hirtelen eszébe jutott hogyan került a szobába. Fel akart ülni, de sehogy sem sikerült, a kezei az ágyhoz voltak kötve. Nem látott jól, félhomály volt és mintha fájt volna a szeme. Megpróbálta kezeit kihúzni a hurkokból de sehogy sem sikerült. Kiáltani kéne Bertiért, a szobalányáért, ám ha meglátná őt így az ágyhoz kötözve, csakhamar az összes szolgáló megtudná hogyan talált úrnőjére a lány. Mennyi lehet az idő? Hol lehet most Reinard? Mit fog tenni ha visszatér? Egyáltalán mikor tér vissza? Hol vagyok most? Melyik szobában? Ezek a bútorok, ez a függöny nem ismerős .
-Charlotte!- Reinard erős, parancsoló hangja szinte bele robbant az asszonyt körülvevő csendbe.
Fekete hajával, sötét szemeivel, magas, karcsú termetével szinte démoninak tűnt a függöny résein át beszűrődő fényben.
-Engedjen el Reinard! -maga sem értette, hogy mert ilyen határozottan megszólalni, hiszen belül remegett.
-El jön az ideje kedvesem, de előbb meg kell tennie nekem néhány apróságot.
-Mit? -hangja, akarata ellenére megremegett és ez az apró remegés elég volt, hogy Reinard arcára kiüljön az önelégült mosoly.
-Ön fél Charlotte.- láthatóan jól szórakozott a nő félelmén.
-Dehát egy ágyhoz kötve ébredtem, Reinard, kérem engedjen el!- fogta könyörgőre az asszony. Reinard elbűvölve nézte, ahogy az asszony szőke haja a szokott rendezettség helyett csapzottan az arcába lógott, kitárt karjai miatt vörös ruhája egészen ráfeszült testére, derekán a ruha összegyűrődött, alsó szoknyája egész a combjáig felcsúszott, fehér harisnyás lábán a fűzős fekete cipő kioldódott. Charlotte szokásos rendezettsége ami mindig is idegesítette most sehol sem volt és ez gyönyörű látvány Reinard számára.
-Charlotte, kérem, mondja ki azokat a szavakat, amit  ön felett a tükrön lát- mondta Reinard, szinte szótagolva, a kérem szót pedig szinte parancsolva.
Charlotte a tükörre bámult, nyakát egészen hátra feszítve, eddig nem tűnt fel, de valami vörös anyaggal a sötétben is csillogóan tiszta tükörre egy rövid mondatot írtak.. "Reinard gazda taníts engem"